„Mivel a művészek egy hónapon keresztül megosztották velünk mindennapjaikat, természetes volt, hogy a felvételeken kívüli események is a helyiek figyelmének kereszttüzében álltak; és itt nem csak a rengeteg buliban történtekről beszélek. A siklósi gyerekek szimpátiája – vagy ellenszenve – a szereplőkkel kapcsolatban gyakran a színészek által játszott szereptől függött. Az egyébként tündéri Ungváry Laci bácsi, nekik a várat bitorló labanc Eckbert ezredes volt, így hát egy balzsamos éjszaka teletömködték sárral Moszkvicsának kipufogóját. Az egyik befejező jelenetet, a nagy paradicsom-dobálást is sokszor le kellett állítani, majd újra venni, mert mi, gyerekstatiszták kipécéztünk magunknak néhány leginkább utálatos labancot és kissé túlzásba vittük a dolgot… Néhányuk levegőt is alig kapott a rázúduló paradicsomzáportól" – idézi fel a történteket Marenics János.
„Hogy közelebb kerülhettem a színészekhez, azt főleg a helyi könyvesbolt vezetőjének, Ózdi Lajosnak köszönhettem, aki jó barátom volt. Szerencsére, nem csak nekem volt jó barátom, hanem Örsi Ferencnek is. Örsivel olyannyira közeli cimboraságban állt, hogy az író még a sorozat regényváltozatába is belevette: »…jött a fürgelábú Ózdi Lajos«. Így aztán Lajos hegyi pincéje csúcsüzemben működött a forgatás alatt, ráadásul, nagyon jó borai voltak. Ehhez tegyük hozzá a bohém művészekből álló társaságot… Szép időszaka volt az életemnek, na" – meséli Kovács Ferenc.
A helybeliek közül sokan irigyelték statiszta földijeiket, ám alkalmasint nekik sem volt könnyű dolguk. Előfordult, hogy egy kétperces jelenetre 6-8 órát is vártak, nyakig jelmezben a nyári hőségben. Vagy éjszaka; mint például abban az epizódban, amikor Eke Máté megmássza a bástyát, odafent pedig minden bástyapillérnél labanc őrök állnak.
„Szinte egész éjjel ott kellett állnunk a bástya fokán, biztonsági okokból jól kikötve, hogy le ne essünk. Egy darabig élveztük, hajnal felé már nem annyira. Persze, mindez nem számított, örültünk, hogy egyáltalán ki lettünk választva a reggeli felvételin. Mert, mindenki csak egy napra kapott megbízást, hiszen a forgatókönyv szerint változott, hogy egy-egy napon hány kurucra, labancra, vagy parasztemberre van szükség. Szóval, reggel statiszta-válogatás, este pedig, felvettük a gázsit, ami 50 forintot kóstált nappali és 100 forintot éjszakai szereplés esetén. Nekem azonban, mint Ózdi Lajos, illetve Örsi Ferenc jóvoltából protekciós ifjoncnak néha egyéb feladat is jutott. Az operatőrnek, Mezei Istvánnak segítve tarthattam a derítőlapot, napfényt tükrözve a szereplőkre, de volt, hogy egy-egy fontos stábtag unatkozó családját kalauzoltam kirándulni Harkányba, vagy Máriagyűdre – amolyan botcsinálta idegenvezetőként. Nem beszélve az egyik legfőbb dicsőségről: én süthettem el az ágyút a vár fokán" – meséli a siklósi festőművész.
forrás: Így készült A Tenkes kapitánya (2. rész), www.honvedelem.hu
„1963-ban 17 éves voltam. Siklós város életében nagyszerű lehetőség, számomra felejthetetlen élmény volt A Tenkes kapitánya magyar film forgatása. A tömegjelenetek felvételéhez statisztákat kerestek. Jómagam több diáktársammal örömmel vállaltuk és naponta beöltöztünk hol labancnak, hol kurucnak, hol parasztnak. Számunkra új és ismeretlen izgalmas élmény volt minden nap. Betekintést kaptunk a különböző kulissza titkokba a forgatás során. Egy délutáni napon a vásárjelenetet forgattuk. Fontos szerepet kaptam, én süthettem el az ágyút labancként. Bizonyára mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor az ezredes egy galambot lő le a Spanyol - bástyáról. Erre azonban egy helyi vadászt kértek fel. Hoztak 8- 10 galambot. Már a hatodik galambot engedték el, de a vadásznak nem sikerült lelőnie azt. Ekkor egy stáb tag kitekerte a galamb nyakát és feldobta a levegőbe. A zuhanó galambot már vette a kamera. Jót nevettünk rajta. Természetesen a nézők ebből semmit sem láttak, csak a felröppenő és lövés után az élettelenül lezuhanó galambot."
forrás: Kovács Ferenc, 2023