"...akkor februárban - 1962-ben eléggé
szabályos volt a tél. Az utakon délidőben
kissé megolvadt a jeges hó, de ahogy a
télutói nap nyugodni készült, ismét
síkosra fagytak a járdák. Az egyik szom-
baton bánatosan jött haza két gyerek. Mit
nézünk ezután, a Robin Hoodnak vége -
tudtam meg elszontyolodásuk okát.
Vacsora végeztével - miközben az előző
hetek televíziós izgalmait újra és újra
fölidézték - egyszer csak nekem szögezi a
kérdést a fiam:
- Mondd apa, nem lehetne ilyet csinálni
magyarban is?
- Lehetne - mondtam.
A kuruc korról kezdtem mesélni.
Benépesítettem az ismerős tájat
elképzelt emberekkel, és amit úgy hiányolt
akkor sok gyerek: magyar hősökkel. ...
Néhány hét múlva Budapestre kellett
utaznom, televíziós dolgaim intézése
végett. Akkor már három tévébemutató
volt mögöttem, és a sikerre nem panasz-
kodhattam. Újabb mű születésén
elmélkedtünk, amikor az ifjúsági osztály
vezetője csak úgy odavetette:
- Látta a Robin Hood-ot?
- Nem, a gyermekeim rajongtak érte.
- Fantasztikus sikere volt - mondta
eltöprengve a tévés főnök, aztán sóhajtva
hozzáfűzte - Látod, ilyet kellene csinálni
magyarban is! - hallottam vissza a fiam
szavait.
- Lehetne! - bólintottam.
- Ugyan! - nézett rám a nagy tapasztalatú
emberek megbocsátó tekintetével -
nekünk ebben még nincs gyakorlatunk,
pénzünk sincs hozzá. Ez Nyugaton már
egy külön szakma, és megmondanád,
hogy hol van az a forgatókönyv, amiből
egy jó kalandfilm-sorozatot készíthet-
nénk?
- A vázlata itt van - nyúltam a táskámba,
és azt a bizonyos 18 oldalt tartalmazó
borítékot az asztalra tettem.
- Elolvasom, és majd jelentkezünk - vette
föl a borítékot az asztalról a főnök. Két
hét múlva levelet kaptam tőle. Közölte,
hogy a vázlat tetszik, a tévének ugyan
nincs rá pénze, de dolgozzam a
forgatókönyveken, és ha lesz pénz, akkor
megpróbáljuk. ..."
forrás: A magyar televíziózás történetéből VII. (1963), Dunavölgyi Péter