A történet születése
Örsi Ferenc visszaemlékezésében

"...akkor februárban - 1962-ben eléggé szabályos volt a tél. Az utakon délidőben kissé megolvadt a jeges hó, de ahogy a télutói nap nyugodni készült, ismét síkosra fagytak a járdák. Az egyik szom- baton bánatosan jött haza két gyerek. Mit nézünk ezután, a Robin Hoodnak vége - tudtam meg elszontyolodásuk okát.
Vacsora végeztével - miközben az előző hetek televíziós izgalmait újra és újra fölidézték - egyszer csak nekem szögezi a kérdést a fiam:
- Mondd apa, nem lehetne ilyet csinálni magyarban is?
- Lehetne - mondtam.
A kuruc korról kezdtem mesélni.
Benépesítettem az ismerős tájat elképzelt emberekkel, és amit úgy hiányolt akkor sok gyerek: magyar hősökkel. ...
Néhány hét múlva Budapestre kellett utaznom, televíziós dolgaim intézése végett. Akkor már három tévébemutató volt mögöttem, és a sikerre nem panasz- kodhattam. Újabb mű születésén elmélkedtünk, amikor az ifjúsági osztály vezetője csak úgy odavetette:
- Látta a Robin Hood-ot?
- Nem, a gyermekeim rajongtak érte.
- Fantasztikus sikere volt - mondta eltöprengve a tévés főnök, aztán sóhajtva hozzáfűzte - Látod, ilyet kellene csinálni magyarban is! - hallottam vissza a fiam szavait.
- Lehetne! - bólintottam.
- Ugyan! - nézett rám a nagy tapasztalatú emberek megbocsátó tekintetével - nekünk ebben még nincs gyakorlatunk, pénzünk sincs hozzá. Ez Nyugaton már egy külön szakma, és megmondanád, hogy hol van az a forgatókönyv, amiből egy jó kalandfilm-sorozatot készíthet- nénk?
- A vázlata itt van - nyúltam a táskámba, és azt a bizonyos 18 oldalt tartalmazó borítékot az asztalra tettem.
- Elolvasom, és majd jelentkezünk - vette föl a borítékot az asztalról a főnök. Két hét múlva levelet kaptam tőle. Közölte, hogy a vázlat tetszik, a tévének ugyan nincs rá pénze, de dolgozzam a forgatókönyveken, és ha lesz pénz, akkor megpróbáljuk. ..."

forrás: A magyar televíziózás történetéből VII. (1963), Dunavölgyi Péter